AgnesCafe

Alkotások, írások, életstílus és mindez interaktív módon

Birsalmapüré és padlizsánkrém

Nagyon finom lett!

 

És már ennyi az idő...

Elbeszélgettük...

 

 

Szakembernél jártam

Diabetikus "csak" irányelveket mondott.

Nem ehetek aszalt gyümölcsöt, dióféléket sem. Banán és szőlő is tiltólistás.

Viszont idény-gyümölcsöket igen, tízóraira, vagy maximum uzsonnára. Este már ne!

Naponta egy kocka étcsoki megengedett.

Cukor helyett stevia-t javasolt.

Bajor rozskenyeret, pászkát igen, abonettet nem.

Tésztát, krumplit egy héten maximum egyszer, de akkor is csak egy maroknyit.

Halat kéne egyek, de azt nem szeretem. Felvágottakat nem.

Csirkét lehet, saját zsírjában.

Párolt, reszelt zöldségeket.

Legyen meleg étel a leves, vagy a főzelék, rántás nélkül.

Hüvelyeseket sem.

Tejet se, sovány túrót, naturjoghurtot igen.

Egy cappucino naponta megengedett, cukor és tej nélkül.

 

és kedden

már többet sütött a nap. Sőt, megint láttam a Naplementét.

Kaptam kuponokat, ami jókor jött.

Megcsináltam a "7 napos pilates kihívás" 2. napi gyakorlatsorát. A

A munka is jól ment ma. Másképp gondolkodok erről is, mint régebben. Teljesen természetesnek tartom a háttérbeli pletykákat, a problémákat, amik felmerülnek.

Bizakodom, hogy a tapasztalat magabiztosabbá fog tenni.

Ma nem mentem el nordic-walkingolni.

Viszont zumbáztam, és nagyon jól esett.

Főzök.

Matyi kutyát elvitték Anyuék dokihoz. Félt, de visszafelé már megkönnyebbült.

Szeretnék sokkal választékosabban fogalmazni. Egyelőre, csak itt tartok.

Elkészült a tészta-saláta, és a gyümölcs salátákat is beteszem már a hűtőbe.

Jöhettek kóstolni. :)

 

 

Megint hétfő

Hála az útépítésnek, a forgalom-átirányításnak, elterelésnek és torlódásnak, ma is gyaloglással indult a nap. Csak egy buszmegállóval előbb szálltam le. Hamarabb odaérnék, ha nem kapnék pirosat. A buszok, kocsik csak araszolnak.

 

Múltkor az egyik ismerősömet is rá tudtam venni, hogy lépcsőn jöjjön fel az emeletre, ne lifttel.

 

 

3 napig

Összeírom, hogy mit, mikor és mennyit eszek, iszok. Aztán, ezt megmutatom dietetikusnak. Még nem kértem időpontot. Először a főnökkel kell megbeszélni, hogy elenged-e, mivel csak délelőtt fogad.

Figyelem a pályázat kiírásokat. Egyenlőre, nem találtam olyat, ami nekem való lenne. De, el kezdtem az írásaimat gatyába rázni. Túl sokat ültem már rajtuk. Ideje lenne, kiadni.

 

Vajon meddig...

hordhatunk még miniszoknyát?

Vajon, ki nem fázott még meg?

A kollégáim igen, a tesóm is, barátnőm is...

Én is beálltam a sorba, a reggeli lenge öltözékem miatt. Napközben oké a szandál. Amikor megláttam, hogy mindenkin van kardigán, és zokni, hát...

Így, egy órakor, már egy fájdalomcsillapítót megittam. Igen, inni "szoktam". Mivel így bírja még a gyomrom. Lefeküdtem.

4-kor keltem. Még mindig lüktetett, és fájt. Megittam még egyet.

Pedig én ma táncolni szeretnék!

Ha már alkotni nem tudtam kedden!

Ami a smoothie-t illeti:

főtt répából nem érdemes, mert hamar megromlik!

Most, reszeltem gyömbért, tormát, vizet öntöttem rá, megszórtam egy kiskanál Aszkorbin-savval és egy kiskanál mézet tettem hozzá. Ezt turmixoltam. Jó sok lett ez is.

Almadömping van.

Kaptam Anyuéktól, Tamástól, Bettitől.

Nekiállok megpucolni, szeletelni őket.

Hűha! Már ennyi az idő?

Visszapörgetem az eseményeket:

Barátnőm járt itt. Ő egy tündér.

Jót vitatkoztunk, politikai, vallási és egyéb kérdésekben.

Tököt sütöttem és almát. A tökmagot neki adtam. Örült. Én meg kompótot kaptam, amit a párja készített, és teát, ami a telkükön termett. :)

Tornáztam.

Először megijedtem. Úristen! De sokan vagyunk! Kb. 50-en lehettünk. De, mégis jó volt. Sütött be a nap, mintha nyár lenne. Levegő mégis járt, mivel kinyitották az ajtót.

Meglepett, amikor az egyik csaj mellettem álmélkodott: Neked ilyen könnyen megy?

Szép az az iskola! Néhányan falra másztak, a lenti tornateremben, amikor mi jöttünk kifelé.

Aztán a Regina Mundi templom irányából láttam csapatostul futókat.

A buszon egy nyugdíjassal beszélgettem, akinek a haja is nagyon modern volt. Aranyos volt.

Volt hasizom gyakorlat stb. Majd holnap fogjuk érezni.

Délben, Veszprém belvárosában flash mob hívta fel az emberek figyelmét. Nem állt be senki, csak nézelődtek. Táncoltak Letkiss-t és Makarénát.

Mostanában, nem először dicsértek meg, hogy fogytam, vagy legalább úgy tűnik..

A torna jobban tetszett, mint az úszás.

Éééés láttam a Gyógyászati Segédeszköz boltban, akupresszúrás matracot. Az egyik barátnőm már évekkel ezelőtt használta. Olyan, mint egy szöges ágy. Reggelente feküdt rajta, és a fájdalmai csökkentek.

A számítógépes talpvizsgálat ingyenes. A cipőbetét elég drága.

A dietetikus csak délelőtt ér rá.

Az Egészségfejlesztési Irodában nagyon kedves, lelkes volt a nő. Egy csomó infót kaptam.

Újra akarok nordic walkingolni. A botokat meg is keresem.

Hihetetlen, hogy Anyu Hévízre megy pénteken.

Majd meglátogatjuk.

Vajon a keresztlányomnak hogy tetszett az úszás?

És Hugi mennyire fáradt el ma? Ő is jött tornázni! Amikor én végeztem, akkor nyomult be a következő csoport. Köztük, Ő is.

Nagyon vártam a hétfői úszást

hogy elmúljon este 7 óra, mert ha később megyek, kevesebben lesznek.

Tévedtem, nem így lett.

A levegő fülledt volt, a víz se volt jó. Sokan voltak, hullámzott. Az még nem lett volna baj.

Az első sávban közel húsz nő vizitornázott. 45 plusszosak.

Gyorsan leúsztam a 20 hosszt, ami 500 méternek felel meg. Aztán spuri haza.

Gondoltam, majd jól alszok.

Újabb tévedés. Nem. Alig aludtam valamit. Kérdezgettem: miért?

Lehet, hogy reggel kéne menni úszni?

Na ja, ahhoz fürdőruhában kéne aludjak.

Kizárt.

Nem az úszás az én sportom?

Lehet. Ebben a nyári időben, amikor - 30 fok van szeptemberben - a gyaloglás az, ami igazán jól esik.

Ahogy majd hűl a levegő, az uszoda milliője is más lesz.

Lehet, hétvégén kéne menni?

Kertészkedni kéne ám! Amíg lehet! Azt érdemes!

Így, hát nem is tanakodok tovább.

Bízok benne, ma jobban fog menni az alvás, és holnap az ébredés.

Tiszta ágyneműt is húzok.

Nem rajzoltam ma.

De volt egy megbeszélésem... erről is később ...

Hárskút

jó helyen van, tiszta, hegyi levegő, sok-sok fenyőfa, sőt páfrány...

Az oda - és visszaútról inkább nem írnék.

Ott, jó volt. Csend, nyugalom, a nagy kert. Frissen nyírt fű, rózsák, szőlő, sőt málna is volt!

Kaptunk a rózsákból egy-egy szálat, Anyu meg én is. Még mindig bírja a panelt a vázában. Kedd este van.

A két cica is nagyon aranyos. Kölykök, játékosak. Először bizalmatlanul méregettek. Aztán, már a keresztlányommal is megismerkedtek.

Finom volt az alma, többfélét is megkóstoltam.

Jocó felesége olyan, mint az a bibliai "derék asszony"...

Kedvet kaptam, hogy vásároljak tőle valami egészségeset és finomat.

Valamint emlékszem, mennyire boldog voltam, egy ennél is nagyobb birtokon egyszer...

Vasárnap

Hazajutni munkából kész kihívás volt. Pénteken, nem csak én voltam rosszul. A zöldséges boltban dolgozó ismerősöm is alig tudott koncentrálni. Úgy éreztem, hogy az oxigén nem jut el a megfelelő helyekre, és nem kapok levegőt. Féltem, hogy elájulok. Nagyon gyengének éreztem magam.

Ott termett, hirtelen az egyik ismerősöm a buszmegállóban, ahol épp pakoltam a táskáimba, mivel az egyiknek a kapcsa tönkre ment. Ildi meglepődött, hogy nem voltam beszédes kedvemben, mint máskor. Holott, most is érdekelt, mi van vele, velük, de annyira koncentráltam, hogy egészben hazajussak, hogy ne kelljen taxit hívni -- és akkor még a félelmemről nem is beszéltem, hogy kórházba kerülök... Sikerült ezeket legyőzni. Jött egy távolsági busz, azzal elmentem a buszpályaudvarig, aztán onnan helyijárattal haza. Rögtön smink le, stb. és be az ágyba. Anyu hívott, akkor már félálomban voltam. Azon tanakodtam, hogy fogok másnap felkelni.

Á, kizárt! - gondoltam akkor. Próbáltam még a maradék erőmmel imádkozni.

Másnap hajnalban megébredtem. Aztán vissza tudtam aludni.

Sikerült oda érnem időben melóba, annyira, hogy még nyitva se volt a bolt.

Vettem a szomszédos boltban mandulát.

Még dél előtt, rendeltem egy bolognai spagettit. Tudtam előre, akkora adagot hoznak, hogy nem fogom tudni, egyedül megenni.

Kb. a felét tudtam. Láss csodát! Jobban lettem!

Míg pénteken a szoros cipővel, és még szorosabb melltartóval szenvedtem, addig szombatra már lazább lettem.

Igyekeztem a munkára koncentrálni. Délelőtt volt több vásárló. Jól tudtunk együtt dolgozni a kollégákkal.

Aztán megint jött a holtpont, az elfáradás, és kínlódásnak éltem meg, azt a zenét, amit nyomattak. Nem is nevezném zenének.

A villogó képernyőket. A sok műfényt, a levegőtlenséget.

Váltani szeretnék. Hova? Merre? Ötletem van, csak a kivitelezést nem tudom még.

Munka után, megint bezuhantam az ágyba.

Jó hírem is van! Kevesebb gyógyszert szedek, amióta ilyen sokat dolgozok. Természetesen, csak a megengedett szerekből szedek kevesebbet, amiket úgy írt fel a doktornő, hogy "szükség esetén".

A 10 órási misére, mintha a környék összes, zsivány gyerekét elhozták volna. Jó, kis ramazuri volt hátul. Alig tudtam figyelni, de azért sikerült.

Igazándiból, ódákat zenghetnék, hogy Hárskúton milyen jó és szép volt, de azt majd legközelebb teszem meg. Éjfélig le kell adjam a jelentést arról, mit sikerült eladnom.

 

 

Powered by Blogger.hu